Előszó: Blog Poetica

I. Mi a Holnapelőtt blog?

   A Holnapelőtt egy fiatal egyetemisták által szerkesztett független, kulturális blog, melynek célja azt bemutatni, hogy milyen hely lesz, illetve lehetne Magyarország a közeljövőben. Nem vagyunk sem asztrológusok, sem időutazók, vagy pedig béljósok. Egészen más feladatot szeretnénk megvalósítani.

   Célunknak tekintjük egyfajta sajátos leltárként vagy kaleidoszkópként bemutatni olyan kortárs művészeket, tudósokat és más társadalmi szereplőket, akik maradandó értékek megalkotásán és pozitív társadalmi kezdeményezéseken keresztül képesek valami olyat letenni az asztalra, mellyel pezsgőbbé tehetik hazánk kulturális vagy szellemi életét, ezáltal kijelölve az eljövendő távlatokat.

   Emellett törekvésünk saját ötleteinkkel, meglátásainkkal is hozzájárulni a magyar jövőről folytatott diskurzushoz, és ezzel segíteni egy korszerűbb, fiatalosabb értelmiség létrejöttét.


II. Miben hiszünk?

   Az előzőekben megfogalmazott „független” jelző azt fejezi ki, hogy meglévő véleményünk ellenére kezdeményezésünket távol kívánjuk tartani az aktuálpolitikától, mert hiszünk a kultúra pártatlanságában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne meg mindegyikünknek az egyéni értékrendje, mely iránytűként szolgál a modern világ útvesztőiben.
 
   A tágan értelmezett tudománynak és kultúrának ugyanis - melybe a magyar tudósoktól kezdve hazánk gasztronómiáján át az igényes könnyűzenéig sok minden beletartozhat – egyik fő feladata, hogy világnézettől függetlenül hidat képezzen egy nemzet polgárai között, és a nemzeti büszkeség kifejező eszközévé váljon, megmutatva a világnak egy adott ország sajátos hangulatát, karakterét és esszenciáját. A kultúra szeretete és a kulturális teljesítmények elismerése szinte egyedülállóan képes határokon átívelően zárójelbe tenni politikai, gazdasági, és vallási ellentéteket.
 
   Hisszük, hogy a valódi kulturális teljesítmény, nem lehet csupán öncélú magamutogatás, hiszen mindenképpen ki kell fejeznie egyfajta sajátos hozzáállást vagy hangulatot. Ugyanakkor reméljük, hogy a tehetség helyet szorít magának, amennyiben nem állják útját. A kultúrának ugyanakkor nem kell, hogy kizárólagos feladata legyen a népművelés vagy az erkölcsös élet bemutatása, azt meg kell hagyni az oktatás (amúgy nélkülözhetetlen) terrénumának. A kultúra nem lehet jó vagy rossz, erkölcsös vagy erkölcstelen, viszont meg lehet és meg kell ítélni, hogy értékes vagy értéktelen. Nem valós tény az sem, hogy a magas kultúra mindig értékes, míg a tömegkultúra csak értéktelen termékeket képes előállítani.
 
   Ahhoz, hogy újat, ám mégis maradandó szellemi teljesítményt hozzunk létre, szükséges a hagyományok ápolása, ismerete és tisztelete, azonban ez nem jelentheti azt, hogy korábbi stílusokat szolgaian másolunk, ehelyett a valódi teljesítmény értékes tradíciókat bemutatni úgy, hogy ma embere számára is érthetőek legyenek az eredeti üzenet elvesztése nélkül.


III. Mit akarunk elérni?

   Magyarországnak nincsenek sem mesés ásványkincsei, sem kékellő tengerei. Nem vagyunk és méretünkből, népességünkből adódóan nem lehetünk politikai, katonai vagy gazdasági nagyhatalom. Ám merjünk nagyok lenni. Egyvalami még lehetünk (és voltunk is), kulturális és tudományos (n)agyhatalom.
 
   A dualizmus korának alapjain a trianoni sokk után Klebelsberg Kunó és társai fáradhatatlan munkájának köszönhetően a XX. század első felében egy időre tudományos és kulturális nagyhatalommá válhattunk. Emlékezzünk csak a magyar feltalálókra, Nobel-díjasainkra, a Nyugat nemzedékének költőire és íróira, olimpikonjainkra vagy pedig Bartók és Kodály zenéjére.
 
   Ezekhez a teljesítményekhez az a felismerés vezetett, hogy csak a minőségi oktatás fejlesztésén keresztül lehet olyan kulturális és tudományos teljesítményt nyújtani, mellyel világhírűek lehetünk. Világraszóló magyarok.
 
   Jól tudjuk, hogy a magyar társadalom nemcsak hiánycélokból és GDP mutatókból áll. Anélkül, hogy ezek fontosságát lebecsülnénk, fontos más területek hangsúlyozása is. Nem várhatunk és ne is várjunk túl sokat a politikától. Politikusaink teljesítményei mindig csak a társadalom állapotát tükrözik.
 
   Magyarország csak akkor lehet sikeres bármilyen tekintetben, ha öntudatos és autonóm polgárok olyan közösségéve válik, akik képesek értékeik mentén jogaikért kiállni és tenni a közjóért. Legyünk végre az egyesületek, alapítványok, blogok, valamint a társadalmi, vallási, és kulturális közösségek összetartó országa. Az álmok álmodói.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.